Eowyn Ivey: A hóleány

"Nem fogjuk egyhamar elfelejteni ezt
a történetet, amely arról szól, hogy meg kell tanulnunk elfogadni a sors és a szeretet ajándékait."
                                       
                                                      Robert Morgan

"Ha Willa Cather és Garcia Márquez közösen írt volna könyvet, az A Hóleány lenne.Jelentős teljesítmény, amelyben a legfinomabb, éteri meseszerűség ötvöződik az alaszkai telepesek zord életének valóságával.Remekül kitalált gyönyörűen megírt  sztoti, amely könnyű és illékony, mint a hópehely, szilárd és erős, mint a talaj a lábunk alatt, felzaklató és nyugtalanító, mint az éjszakai álom. Elbűvölő és megérinti a szívet. Vágtat előre, még ha ráérősen el-elidőzik is az élet csodáján és teremtett világunkon. Felkavar, és sokáig, nagyon sokáig velünk marad."
  Robert Goolrick


Ezek a feliratok látható a papír borító belső oldalán. És milyen igaz!
A könyv hátuljára írt "bemutató":

A telepes Jack és Mabel  kemény munkával és szigorú beosztással nyugalmas életet teremtett magának az 1920-as évek Alaszkájának vad vidékén. És még mindig vágynak egy gyermekre, pedig erre már semmi esélyük. Ez sem csökkenthati azonban az egymás iránt érzett erős szeretetetüke, és amikor leesik az első hó abban az évben, pillanatnyi ötlettől vezérelve, játékból építenek egy hógyermeket. A hókislány másnap reggelre eltűnik-de apró lábnyomok maradnak utána a hóban. A rákövetkező hetekben mindketten látni vélnek egy szőke kislányt az erdőben, de még egymásnak sem merik elmondani, attól félve,hogy csak rég eltemetett reményeik csalják meg őket.
   Aztán a kislány,aki Fainának nevezi magát, megjelenik a küszöbükön. Kicsi és törékeny, mintha egy tündérmeséből lépett volna elő: egy vörös róka társaságába vadászik, hóvihar támad a nyomában, és titokzatos módon sikerül életben maradnia a kegyetlen alaszkai vidéken.Miközben Jac és Mabel próbálja megérteni Fainát, úgy megszeretik, mintha a saját gyermekük lenne. De ez a gyönyörű,vad helyen a dolgok csak ritkán azok,aminek látszanak, és amit végül megtudnak Faináról, az valamennyiüket megváltoztatja.


Saját véleményem: Mikor elkezdtem olvasni, egyre az érdekelt, mikor jön már Faina. Megbűvölt a történet: magával ragadott ésrészesének érezhettem magam ennek a csodának. A vége tartotta mégis a legtöbb meglepetést: amikor azt hinné az ember, minden tökéletesen alakul, jön egy nemvárt fordulat.
Ajánlom mindenkinek, de ha korhatárt kellene mondanom: 14-15 éves kor alatt nem ajánlanám.



    Az írónőről: Eowyn Lemay Ivey AlaszWhashington Universityn szerzett újságíró-diplomával csaknem tíz éven át dolgozott a Frontiersman díjnyertes riportereként. Jelenleg könyvkereskedő a fireside Booksnál az alaszkai Palmerben. Ez az első regénye.

http://eowynivey.com/

A kezdetek...

Kedves Látogató!

Nos, mint tudjuk nagyon sokan szeretnek olvasni( köztük én is). Sajnos viszont manapság egyre kevesebb gyerek vesz a kezébe egy könyvet önszántából, hisz ott az internet és a tévé. De gondoljunk  csak bele... mikor kezünkbe veszünk egy könyvet egy jó meleg csésze teával, kinyitjuk, érezzük a könyvek jellegzetes és kellemes illatát... ezt az érzést a manapság "menő" e-book-ok nem tudják helyettesíteni. A könyveknek megvan a maga hangulata, és varázsa.  Régen, nem szerettem olvasni ám egyszer, mikor az osztállyal elmentünk a könyvtárba, beiratkoztam és kivettem egy nagy, vastag könyvet, Nyomban el is kezdtem olvasni, és onnantól kezdve az iskolában is minden szünetben azt bújtam. A 3. nap elkezdtek piszkálni a többiek, mondván: Úgysem jutok a végére. Én pedig már csak azért is kiolvastam kevesebb mint egy hét alatt. Onnantól kezdve, hetente jártam a könyvtárba, és bár a hangos olvasásom nem volt tökéletes, de a néma olvasásom annál gyorsabb lett, minél több könyvet fejeztem be.  Még mai napig sűrűn járok könyvtárba, és arra gondoltam, miért ne vezethetnék egy blogot, amiben leírom, mikor mit olvastam, mi róla a véleményem, meg ilyenek.