Légy jó mindhalálig

Írta: Mócicz Zsigmond
Kedves sulisok, akiknek ez a  kötelező, és az olvasónaplóba a netről letöltött szövegeket másolják: Higgyétek el jobban jártok ha elolvassátok. Egészen kibírható! :)
Véleményem:
Nos ezt kötelező olvasmányként kellett kiolvasnom.
Mikor meghallottam hogy mit kell olvasnom, -annak ellenére hogy ez a kedvenc
 elfoglaltságom- bepánikoltam "Nem már ez bizton nagyon unalmas lesz" gondoltam.
Be kell valljam, kellemes csalódás ért. Mivel egyáltalán nem volt unalmas, és jó volt olvasni. Persze nem kerül a kedvenc  könyveim listájára, de jobb volt mint hittem.

Az imádott Jenna Fox

  


Írta: Mary E. Pearson:
 
Nos kivételesen ezt a könyvet nem a könyvtárban találtam, hanem keresztanyum ajánlotta.

A könyvről:
A 17 éves Jenna Fox felépülőben van egy borzalmas balesetből, amelynek következtében egy éven át kómában feküdt. A balesetet megelőző életéből semmire sem emlékszik. Szülei átadják neki a családi videótárat, s a filmek láttán előtörnek az emlékképek. Csakhogy felmerül benne a kétség: a saját emlékeiről van-e szó? És miért nem hajlandó beszélni vele a balesetről a család egyetlen tagja sem? Jenna kíváncsisága egyre fokozódik, miközben rájön, hogy hazugságok hálójában vergődik.

Imádtam ezt a könyvet, bár az eleje nagyon zavaros volt, aztán jött a nagy bumm, és mindent megért az ember. Jó kis könyv :)

Dewey a könyvtár macskája

Írta: Vicki Myron -- Bret Witter


 Nos íme egy újabb könyv a "Kedvenc Könyveim" listájára.  Épp csak beszaladtam a könyvtárba visszavinni egy könyvet és mivel siettem csak egy gyors pillantást vetettem az új könyvek polcára, és megakadt a szemem a könyvön. Mivel én imádom a macskákat, ezért is figyeltem fel a borítójára. Aztán gyors lekaptam és elolvastam a címét, majd a hátulját.: Egy könyv ami egy macskáról könyvekről és könyvtárról szól... TÖKÉLETES!-gondoltam. 

A könyvről: Nagyon, nagyon tetszett ez a szívmelengető és kedves történet! Mondjuk szerintem nincs olyan könyv amin ne szeretnék. Nagyon tetszik  hogy  van olyan rész mikor elpityeredtem rajta. Jó ez a könyv  kész, nincs mit tagadni!

Ahol a folyó végetér

Egy férfi evez a St. Marys folyón, hátul a kenujában egy nő fekszik. Tíz éve házasok, mindennél jobban szeretik egymást, és most az asszony súlyos beteg. Doss és Abbie sorsa véletlenül keresztezte egymást. A fiú apátlanul, nehéz körülmények között nőtt fel a St. Marys folyó mentén, az amerikai Georgia államban. Nappalonként pincérként küzdött a megélhetésért, míg éjszakánként a szívében kavargó képeket festette vászonra. A lány Dél-Karolina állam legbefolyásosabb szenátorának a lánya, kivételezett életet élt, szépségét kihasználva modellként járta a világot. Most, ahogy a folyón csordogálnak lefelé, Abbie tízes listáját igyekeznek teljesíteni - tíz kívánság vár megvalósításra, mielőtt elveszítik a harcot a betegséggel szemben. A reggeli folyó párájában, a napsütésben villogó tükörképeket szétszakítva, az alkony festette fények fölött siklik hajójuk az óceán felé, hogy Doss valóra válthassa Abbie utolsó álmait. Az utazás szerelemmel és szeretettel teli pillanataiban ez a két ember, akik képtelenek a másik nélkül élni, szembenéznek múlttal és jövővel. 


Nagyon jó, ez a könyv és bevallom volt hogy elsírtam magam rajta, de nagyon szép és nagyon tetszett:) 

Én 15 éves kortól ajánlanám.

Eowyn Ivey: A hóleány

"Nem fogjuk egyhamar elfelejteni ezt
a történetet, amely arról szól, hogy meg kell tanulnunk elfogadni a sors és a szeretet ajándékait."
                                       
                                                      Robert Morgan

"Ha Willa Cather és Garcia Márquez közösen írt volna könyvet, az A Hóleány lenne.Jelentős teljesítmény, amelyben a legfinomabb, éteri meseszerűség ötvöződik az alaszkai telepesek zord életének valóságával.Remekül kitalált gyönyörűen megírt  sztoti, amely könnyű és illékony, mint a hópehely, szilárd és erős, mint a talaj a lábunk alatt, felzaklató és nyugtalanító, mint az éjszakai álom. Elbűvölő és megérinti a szívet. Vágtat előre, még ha ráérősen el-elidőzik is az élet csodáján és teremtett világunkon. Felkavar, és sokáig, nagyon sokáig velünk marad."
  Robert Goolrick


Ezek a feliratok látható a papír borító belső oldalán. És milyen igaz!
A könyv hátuljára írt "bemutató":

A telepes Jack és Mabel  kemény munkával és szigorú beosztással nyugalmas életet teremtett magának az 1920-as évek Alaszkájának vad vidékén. És még mindig vágynak egy gyermekre, pedig erre már semmi esélyük. Ez sem csökkenthati azonban az egymás iránt érzett erős szeretetetüke, és amikor leesik az első hó abban az évben, pillanatnyi ötlettől vezérelve, játékból építenek egy hógyermeket. A hókislány másnap reggelre eltűnik-de apró lábnyomok maradnak utána a hóban. A rákövetkező hetekben mindketten látni vélnek egy szőke kislányt az erdőben, de még egymásnak sem merik elmondani, attól félve,hogy csak rég eltemetett reményeik csalják meg őket.
   Aztán a kislány,aki Fainának nevezi magát, megjelenik a küszöbükön. Kicsi és törékeny, mintha egy tündérmeséből lépett volna elő: egy vörös róka társaságába vadászik, hóvihar támad a nyomában, és titokzatos módon sikerül életben maradnia a kegyetlen alaszkai vidéken.Miközben Jac és Mabel próbálja megérteni Fainát, úgy megszeretik, mintha a saját gyermekük lenne. De ez a gyönyörű,vad helyen a dolgok csak ritkán azok,aminek látszanak, és amit végül megtudnak Faináról, az valamennyiüket megváltoztatja.


Saját véleményem: Mikor elkezdtem olvasni, egyre az érdekelt, mikor jön már Faina. Megbűvölt a történet: magával ragadott ésrészesének érezhettem magam ennek a csodának. A vége tartotta mégis a legtöbb meglepetést: amikor azt hinné az ember, minden tökéletesen alakul, jön egy nemvárt fordulat.
Ajánlom mindenkinek, de ha korhatárt kellene mondanom: 14-15 éves kor alatt nem ajánlanám.



    Az írónőről: Eowyn Lemay Ivey AlaszWhashington Universityn szerzett újságíró-diplomával csaknem tíz éven át dolgozott a Frontiersman díjnyertes riportereként. Jelenleg könyvkereskedő a fireside Booksnál az alaszkai Palmerben. Ez az első regénye.

http://eowynivey.com/

A kezdetek...

Kedves Látogató!

Nos, mint tudjuk nagyon sokan szeretnek olvasni( köztük én is). Sajnos viszont manapság egyre kevesebb gyerek vesz a kezébe egy könyvet önszántából, hisz ott az internet és a tévé. De gondoljunk  csak bele... mikor kezünkbe veszünk egy könyvet egy jó meleg csésze teával, kinyitjuk, érezzük a könyvek jellegzetes és kellemes illatát... ezt az érzést a manapság "menő" e-book-ok nem tudják helyettesíteni. A könyveknek megvan a maga hangulata, és varázsa.  Régen, nem szerettem olvasni ám egyszer, mikor az osztállyal elmentünk a könyvtárba, beiratkoztam és kivettem egy nagy, vastag könyvet, Nyomban el is kezdtem olvasni, és onnantól kezdve az iskolában is minden szünetben azt bújtam. A 3. nap elkezdtek piszkálni a többiek, mondván: Úgysem jutok a végére. Én pedig már csak azért is kiolvastam kevesebb mint egy hét alatt. Onnantól kezdve, hetente jártam a könyvtárba, és bár a hangos olvasásom nem volt tökéletes, de a néma olvasásom annál gyorsabb lett, minél több könyvet fejeztem be.  Még mai napig sűrűn járok könyvtárba, és arra gondoltam, miért ne vezethetnék egy blogot, amiben leírom, mikor mit olvastam, mi róla a véleményem, meg ilyenek.